Sajnos az fórumon elszaporodott jogsértések miatt kénytelenek vagyunk a fórumot leállítani. 2022 május 11-től a fórum nem lesz elérhető.
Ciklus.hu
| 2024. július 21. 21:55 | |
|
alvinrabin Regisztráció: 2024-07-19 Hozzászólások: 2 Rang: [honvéd] |
Nagyon sajnálom, hogy így érzel. Fontos, hogy segítséget kérjen, és beszéljen valakivel, aki segíthet feldolgozni az érzelmeit. https://dollycasinohu.com/
|
| 2019. január 15. 00:02 | |
|
Filakati Regisztráció: 2015-07-13 Hozzászólások: 3 Rang: [honvéd] |
http://www.valsagterhesseg.hu/infokp01.html
|
| 2011. július 16. 15:11 | |
berkiviki Regisztráció: 2011-01-02 Hozzászólások: 96 Rang: [hadnagy] |
minden nő életében vannak ilyen botlások, legalább egyszer (...a statisztika szerint)és akinek van szíve, mindenki így érez. én a 3. gyermekemmel vagyok most várandós, de az évekkel ezelőtt történt abortuszomat, még mindig nem dolgoztam fel. sokszor eszembe jut, hogy nem adtam esélyt, pedig a dolgaim akkor sem álltak sem rosszabbul, sem jobban, mint most, mégsem vállaltam. |
| 2013. június 24. 19:09 | |
sznevi Regisztráció: 2008-10-31 Hozzászólások: 15 Rang: [tizedes] |
Sziasztok!
|
| 2013. július 15. 00:58 | |
|
nienna Regisztráció: 2013-07-15 Hozzászólások: 8 Rang: [honvéd] |
Sziasztok!
2012 március 20-án született meg a második fiam és 2012 november 21-én volt az abortuszom. És most minden nap sírok. Akkor is végigsírtam azt a napot, de tudtam, hogy jól átgondolt, logikus döntés és utána sokáig nem gondoltam rá. Most valahogy születne meg. Menzeszem is van, ilyenkor még érzékenyebb vagyok és nem beszélhetem meg ezt senkivel, mert senki sem tud róla a férjemen kívül. Annyira bánt, annyira szégyellem és utálom magam. Ìrjatok valami bíztatót, hogy ti hogy dolgoztátok fel? Elöre is köszönöm! Szia! Nekem napra pontosan akkor volt abortuszom, amikor neked is. Rendszeres védekezés ellenére estem teherbe....Nem volt könnyű döntés, a műtétig eljutni sok tépelődést és lelkifurdalást okozott, azonban utána már sokkal könnyebb volt nekem. Nem bántam meg, tudom, hogy mindenkinek így volt a legjobb. Egyetemre jártam és járok még most is, munkám nem volt, így nekem korai lett volna egy gyerek nevelése, ezen felül ami még nyomósabb ok, hogy lelkileg sem értem meg egy ekkora feladatra. Ami nekem sokat segített a történtek viszonylag könnyű feldolgozásában az részben a mögöttem álló személyeknek tulajdonítható: a párom, anyukám és egy-két megbízható barátom végig támogattak és mellettem voltak, nem ítéltek el mindezért. A másik ami szerintem nagyon fontos, az te magad vagy: tudatosítsd magadban, hogy azért tetted, mert így láttad legjobbnak, ez volt mindenkinek a legjobb. Nem a rosszindulat vezérelt téged. Igenis, az embernek néha kell olyan nehéz döntéseket meghoznia, amikor a személyes érdekei vezérlik és nem mások érdekei. Ez is egy ilyen döntés. Ha ez önzőség egyesek szemében, akkor én felvállalom, hogy az vagyok. Az eset óta tudom, hogy milyen érzés egy nehéz döntést meghozni, elfogadtam ami történt, és nem hibáztatom magam. Nem könnyen, de megtanultam továbbá nem rettegni a terhességtől, hiszen ezáltal tudom, hogy megint csak bevonzhatom a bajt, mint ahogy annak idején is....a rettegés sosem jó... Ezen felül szerintem igyekezz lefoglalni magad olyasmivel, amit szívből csinálsz, a gyermekeid biztosan sok erőt adnak és a férjed is. Ha a jó dolgokra koncentrálsz, akkor szerintem a bűntudatod is enyhülni fog idővel. Foglalkozz sokat magaddal, ismerd meg magad, és a félelmeidet próbáld meg elengedni, amennyire csak lehet! Ennyit tudok mondani saját szemszögből, remélem tudtam egy icipicit segíteni. Minden jót! Üdv |
| 2013. augusztus 27. 22:20 | |
|
hamupipi Regisztráció: 2013-08-17 Hozzászólások: 1 Rang: [honvéd] |
- Szerkesztve: hamupipi által, ekkor: 2013. szeptember 13. 16:57 |
| 2011. március 29. 18:02 | |
|
Szti84 Regisztráció: 2010-12-21 Hozzászólások: 1 Rang: [honvéd] |
Sziasztok!
|
| 2011. január 07. 00:20 | |
|
Málnácska Regisztráció: 2008-11-09 Hozzászólások: 2 Rang: [honvéd] |
Persze tudom,vissza csinálni nem lehet,de nagyon megbántam. Az sem mentség, hogy 40 éves vagyok, két nagy gyerekkel, a barátom (akivel nem élünk együtt)48 éves már unokával, és amikor tavaly kiderült pont a névnapomon, három héttel a szeretett Papuskám halála után, csak annyit mondott - Nekem ez nem kell(: Nagy vívódások után szántam rá magam az abortuszra és azóta is kínoz a gondolat, főleg, hogy 1 hónap múlva megis születhetne(: Nem telik el nap, hogy ne gondolnék RÁ, kínoz a gondolat. Míg élek gyötrődni fogok. A nagy lányomnak aki 18 éves, ő nagyon szerette volna ha megtartom, azt mondtam, életem legszebb pillanata az volt mikor ők megszülettek a testvérével a legrosszabb amikor felfeküdtem arra az ágyra és esélyt sem adtam:( Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült, de már muszály volt kiírnom magamból. |
