Sziasztok, latom regota nem ir senki ide. Gondoltam leirom ide a mi tortenetunket. Ha erkezik hozzaszolas, uj gondolat akkor annak termeszetesen nagyon orulnek, ha nem, akkor legalabb kiirtam magambol. Egy csodas egy eves kislany boldog anyukaja vagyok. Nagyon szerettunk volna neki kistesot, nos elso probalkozasra sikerult is, akarcsak a noverkeje (ezert most ne kovezzetek meg jo?). Boldogan tervezgettuk a jovot negyesben, amikor a 11. heten kiderult, hogy a petezsak ures. Villamcsapas volt szamunkra, masnap reggel mutet mivel a veteles csak beindult, de muszeres befejezesre volt szukseg, teljesen ures mehhel tavoztam a klinikarol es egy brutalisan osszetort szivvel. Itthon csak olvastam es olvastam es megdobbenve tapasztaltam, hogy mennyi sorstarsam van es milyen sok nonek kellett mar ezt atelnie, borzaszto. Ket nap siras utan elfogytak a konnyeim es vartuk a szovettan eredmenyeit, ami tegnap erkezett meg. Jott az ujabb sokk, hiaba gondoltam, hogy esetleg tulsagosan megeroltettem magam es azert tortent - talaltak valamit, meghozza egy nagyon ritka sulyos betegsegben szenvedett a picike kislanykank, Trisomia 4, azaz a 4-es kromoszoma rendellenessege volt a veteles oka. Itt a ferjemmel ujra megroskadtunk, probalunk utana jarni, hogy megis mi okozhatta, orokolheto e, stb. Holnap megyunk humangenetikai tanacsadasra. Mielobb szeretnenk probalkozni, az orvos es a szuleszno szerint is barmikor lehet, a kontrollvizsgalat is azt mutatta, hogy teljesen rendbejott a mehem. Palastfuteat es malnalevelteat iszok, E-vitamint es napi 1100 mg folsavat szedek. A hcg teljesen kiurult a szervezetembol (juhej) ugyhogy kvazi zold utat kaptunk. A problema az, amivel valoszinuleg masok is talalkoznak, hogy ilyenkor a peteeres ideje nem olyan egyszeruen megallapithato, mivel felborul a ciklus. Ezzel kinek mi a tapasztalata?
Sajnos a veteles kockazata az orvosom szerint mindig ugyanugy fent all, akkoris ha harom nap mulva probalkozunk akkor is ha harom honap mulva. Sot azt mondta, hogy ez a varjon az ember 3-6-12 honapot egy regimodi es rossz elgondolas es jobb ha mielobb ujra teherbeesek. Az emberben persze benne van a felsz, es meg a lelkunk is sajog, de erosen bennunk van a remeny es a hit, hogy lehet meg egy makkegeszseges kisbabank. Kivanok minden hasonlo helyzetben levo noknek, hogy mielobb felepuljon. Ezek a napok eletunk legrosszabbjai es az ember nem talalja a kiutat a godorbol, de hinni kell, hogy van tovabb. A mi kis csillagaink mindig velunk maradnak.Sikeres teherbeesest mindenkinek: zsanisz

Sziasztok! Nagyon nehéz, most március 16-án született volna meg a kisbabám. Reménykedtem benne, hogy a 6 hónap kivárási idő után ismét próbálkozhatunk, de a párom elhagyott. Mindenki azt mondja jobb így, hogy nem lett baba, de ezt kegyetlennek érzem. Sok erőt kívánok mindenkinek a további próbálkozáshoz! Ha el akar jönni a baba fog is, csak ne görcsöljetek rá!

Sziasztok!
Azoknak küldöm a történetemet, akik most el vannak keseredve. Tudom min mentek keresztül.
Amikor férjemmel eljutottunk oda, hogy babát szeretnénk, a legnagyobb meglepetésünkre 2014 őszén, elsőre össze is jött. Nagyon örültünk a pozitív tesztnek, a fellegekben jártunk. Nagy izgalommal mentem az első ultrahangra, amikor is az asszisztens minden együttérzést mellőzve közölte, hogy ez már egy két hete elhalt embrió. Egy világ tört össze bennünk. Ráadásul pont hétvége jött, így nem is tudtak rögtön megműteni, így borzasztó volt az a pár nap, amit úgy kellett megélni, hogy tudom, hogy nem él már a kisbabánk. A műtétet egy rezidens végezte, aki 1 nappal korábban kezdett a kórházban, gondolhatjátok, milyen ideges voltam még emiatt is.
Hosszú és szomorú hetek, hónapok jöttek. Nagyon nehéz volt feldolgozni. Random pillanatokban sírtam el magam. Elkezdtem kerülni a babás ismerőseimet, mert csak szomorú lettem. Mindenki mondta, hogy "ne görcsölj rá". Ettől a falnak mentem. Kösz. Könnyű azt mondani.
Aztán némi reményt adott, hogy újra elkeztünk próbálkozni, de valahogy úgy éreztem a ciklusom a műtét után kiszámíthatatlan lett. Teltek a hónapok, csalódás csalódás hátán. Lassan eltelt másfél év is a műtét óta, amikor egyik reggel, mint minden hónapban, csináltam egy terhességi tesztet és legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre pozitív lett. Szinte alig hittük el.
Amikor mentünk az első ultrahangra, annyira jó volt látni és hallani, hogy van szívhangja a picinek. Annyira vártuk már ezt a hangot. Szép tavaszi idő volt, nagyon boldogok voltunk. Aztán elkezdtem barnázni. Először kicsit, aztán egyre jobban. Pár nap múlva már darabos lett. Elmentem orvoshoz, aki megnézte és megállapította, hogy a baba fejlődése abbamaradt és ez egy kezdődő vetélés, másnap meg is műtött. Nem kell ragoznom, mit éltünk át. Fájdalom, csalódás, üresség, sírás.
Az orvosom rendes volt és bíztatott, hogy ne adjuk fel. Valahogy ezt a műtétet már könnyebb volt feldolgozni. Sokkal erőteljesebben volt bennem a remény. Nem akartam, hogy újra ugyanolyan szomorú időszak várjon ránk, mint korábban. Elkezdtem tervezgetni, hogy mivel töltöm az elkövetkező pár hónapot, jött a nyár (2016 nyara), pozitívan álltunk hozzá a következő hónapoknak. Rendszeresen sportoltunk, utaztunk, nyaraltunk. A műtét után "vártuk" a harmadik menstruációt, de nem jött... Először azt gondoltam, megint kiszámíthatatlan még a ciklusom, de azért csináltam egy tesztet. Pozitív lett. Csendben örültünk csak.
Mire eljutottam az orvoshoz, már enyhén barnáztam. Mikor megnézte, láttuk, hogy van szívhangja a picinek, és nem tudta megmondani, mitől barnázhatok. Felírta a Duphastont és két hét teljes ágynyugalom várt rám. A vérzés abbamaradt és szép lassan jött helyette a hányinger, a mellfeszülés, az álmosság. Két hetente jártunk kontrollra és láttuk, ahogy 2 mm után már 15 mm volt a baba, aztán 4 cm. Kezdtünk megnyugodni. Nagyon nagy csodának éltük ezt meg. Nagyon szép és minden problémától mentes babavárásom volt, azaz még tart, úgy kb 2-3 hétig. A hasam már óriási és nagyon szeretem érezni, ahogy mozog bennem a kisfiam, aki már most 3 kg.
Ne adjátok fel lányok!
A veszteséget gyászoljátok meg, de utána lépjetek előre!

Sziasztok!
Én 3 napja estem át a műtéten. Első babánk lett volna, 9 hetesen nem volt szívhang. Rögtön elsőre összejött, nagyon vártuk, derült égből jött, hogy baj van A műtétről: lamináriát kaptam a tágítás miatt. Kellemetlen, de kibírható. A műtét altatásban volt, utána pár órával haza is jöhettem. Ma reggel borzasztó erős görcsöm volt egy jó fél órán át. Állítólag ilyenkor ez van. Sokáig nem véreztem, inkább barnázok.
Iszonyat nehéz lelkileg, bár én úgy érzem, aki nem ment át ezen, az nem érti meg... úgy kezdtem el ide írni, hogy valami bíztató is legyen benne, de még nem megy a pozitív gondolkodás. Azt hiszem, meg kell gyászolni . És sok pozitív történetet olvasni. Lassan megszokom ezt az ürességet magamban Kitartás és fel a fejjel mindenkinek, aki hasonló cipőben jár!

Sziasztok!
Én 1 napja vagyok túl a missed ab műtétemen. Első baba volt, gyorsan összehoztuk, nagyon vártuk. 12.heti ultrahangon közölték, hogy 9 hetesen megállt a fejlődése, és nincs szívhang :( Mindenki vigasztalt, hogy fiatalok vagyunk még és lesz még annyi babánk..de hát ez akkor ott nem vigasztalja az embert. Mikor csak azt a kis babót várta és szerette és simogatta és beszélt hozzá. És egyszer csak nincs már többé. Főleg, hogy végig pozitívak voltunk, bele se gondoltunk, hogy ne adj isten baj lehet. És akkor jött a pofon :(
Nagyon nehéz feldolgozni. Az én fejemben is folyton az van, hogy remélem semmit se rontottak el, mert minden vágyunk, hogy gyorsan összejöjjön a következő babó, ha ezt kihevertem és lehet már próbálkozni :(
Szép estét mindenkinek!

Sajnos megértem, amiről ìrsz... :-(
Nekem is tömik a fejem a sablon mondatokkal, hogy előfordul, lesz másik, ennek is volt, ez is járt már így, stb...
És lehet önzőség, de ezek engem sem vigasztalnak. Nem aggódom még a következő miatt, nem is félek...csak zavar, hogy úgy általánosítanak, mintha csak egy vakbél lett volna. Közben az a picike a tietek volt, a mienk pedig a mienk, vártuk, örültünk, tervezgettünk....és egyszercsak vége. És még azt sem tudjuk, miért.
Kitartás, gyógyulgatást neked!

Sziasztok! hogy vagytok? Remélem mindenki jól van és túl van a fájdalmon esetleg már babát vár vagy babázik is. Én megvagyok még mindig nem sikerült a kistesó majd egyszer talán.

Szép estét mindenkinek!

Szia.Nekem november.22-én volt missed ab műtétem,borzasztó volt :-( próbálok pozitívan állni a dolgokhoz,de nem mindig sikerül,lelkileg nagyon összetörtem hiszen 35 éves vagyok és ez lett volna az első babám amire már évek óta vágytam :-( és most folyamatosan az jár a fejemben,hogy remélem nem rontottak el semmit és lehet még gyerekem.Lenne egy olyan kérdésem,hogy a műtét után mennyi idővel lehet újra próbálkozni,mert beszéltek nekem 3 hónapot meg 6 hónapot is.?És hogy majd a pozitív tesztelés után mikor érdemes orvoshoz menni,mert azt mondták Ezek után már veszélyeztetett terhes leszek és rögtön orvoshoz kell majd menni.Hogy lehet egy ilyen dolgot könnyen átveszelni,hogy ne csússzon szét teljesen az ember lelkileg?😢

Szia! Nekem is első baba lett volna. Augusztus 25-én volt műszeres befejezésem. Azóta vannak jobb és rosszabb napjaim is. Kétszer azt mondták, hogy 3 hónapig kell várni, legutoljára azt, hogy 6-ot. 31 éves vagyok, kicsit aggaszt az a hat hónap, mert már nem leszek fiatalabb. Hogy mikor kell pozitív teszt után orvoshoz menni és hogy már az veszélyeztetett terhesség lenne azt nem tudom, de ha netán választ kapnál ezekre a kérdésekre akkor írd meg légyszíves.
Arra kell gondolni, hogy legközelebb összejön. Rossz ha kisbabát vagy terhes nőt látok. Én úgy érzem kell még a lelkemnek egy kis gyógyulás, mielőtt jön a baba. Nem tudom elfelejteni a műtét utáni fájdalmat, mind fizikailag, mind lelkileg :( Kitartás szorítok, de adj időt magadnak és a babának, hogy nyugodt körülmények között fejlődjön

Sziasztok Lányok. Sajnos velem is az történt, ami itt mindannyiunkkal, de elmesélem a tapasztalatomat, hátha hasznos lesz valakinek. 21-én este megállapították az ultrahangon, hogy nincs szívműködése a 9 hetes babánknak, és egy ideje már nem is fejlődik. :( De most nem a sírásról és a gyászról akarok írni, hanem a műtétről: jövő csütörtökre előjegyeztek, ha addig nem ürülnének ki belőlem maguktól a halott szövetek (én ezt már nem tekintem babának, a kicsi lélek már nincs benne, hanem figyel minket és várja, hogy megint hívjuk).
Nagyon tartottam a műtéttől, jobban szeretem a természetes megoldásokat, de nyilván nem lehet akármeddig bent hagyni, hiszen fertőzést, mérgezést kaphatok tőle. Megkerestem az interneten, hogy hol van a lábakon a méh reflexzónája: http://vitalitasportal.com/wp-content/uploads/2015/01/labfej-belso-kulso-oldala.jpg a térképen az 50. pont, és naponta többször óvatosan megmasszíroztam. Ma pedig elmentünk a párommal egy gyalogtúrára, hegyen-völgyön csavarogtunk, jól elfárasztott.
Nincs rá garancia, hogy ezek miatt, de ma délután szépen elindult magától a vetélés, és pár óra alatt be is fejeződött. Persze se nem szép, se nem kellemes, erős görcsökkel és masszív vérfürdővel jár, de szerintem még mindig jobb a szervezetnek, mint egy altatásos beavatkozás. Ráadásul így rövidebb utána a várakozási idő. Ha valaki hozzám hasonlóan szeretné, ha műtét nélkül megoldódna a felesleges anyagok távozása, érdemes nagy fizikai erőfeszítést tenni, vagy a reflexponton keresztül stimulálni a méhet.
Mindenkinek erőt és kitartást, később pedig sikeres gólyacsalogatást kívánok.

Sziasztok! Látom nem nagyon látogatja senki ezt az oldalt. Augusztus elején voltam ultrahangon,mert pozitív lett a terhességi teszt és reménykedtem. Ekkor 7 hetes terhes voltam, de az orvos azt mondta, hogy vagy később estem teherbe vagy valami betegsége lehet a babának. 2 hét múlva jelentkezzek ultrahangra, majd akkor kiderül. (A papíromon rajta volt missed ab?, de erről nekem nem szólt) A kilencedik héten már csak egy szabálytalan szélű petezsákot láttak hematómával. Már biztos missed ab. volt. Rá egy héttel műszeres befejezésem volt. Mivel nem szültem még lamináriát alkalmaztak ami borzasztóan fájt. 4 óra múlva megműtöttek ami fél óráig tartott. Utána semmit nem tudtam aludni úgy görcsölt a hasam, csak sírtam a fájdalomtól. A fizikai fájdalom elmúlik,de a lelki nehezebben gyógyul.

Sziasztok! Engem a műtét érdekelne, hogy hogy zajlott, mennyi ideig tartott? A 9 héten már nem láttak babát csak az üres petezsákot. A vérvételi eredményekre várok utána megyek az altatóorvoshoz. Elég ideges vagyok azt mondta a nőgyógyász hogy méhtágítót raknak fel és az nagyon fáj. Volt már valakinek ilyen műtéte?

sziasztok, van két egyészséges gyerekem, 32 és 38 évesen szültem őket. 40 múltam és elhalt a harmadik terhességem, ezért beutalót kaptam a kórházba missed ab műszeres befejezésére. Mire számíthato? elsősorban az érdekel a műtét utáni napokban hogyan tudom ellátni a gyerekeimet, edzésre hordani őket stb. Sokat gyalogolok, a kicsit emelgetnem is kell. A műtét utáni 1-3 napon még kímélet nélkül sem tudom teljesen megoldani, hogy ne végezzek "fizikai munkát". tapasztalatok érdekelnének.

Szia!
Engem sajnos a múlt héten műtöttek ugyanezzel (másodszorra), de maga a műtét nem fájt, sőt utána sem. Még mindig vérezgetek, de nem erősen, sőt, gyengébb, mint egy menstruáció. A körülményeidhez képest azért próbálj meg pihenni a műtét után, de alapvetően képes leszel mindenre, amit eddig csináltál. Az emelgetést és a hajolgatást próbáld meg minimalizálni, de kisgyerekek mellett ez nem mindig megoldható. Kitartás!