Sziasztok.Én egy 23eves anyuka vagyok. 18hos a fiam

sziasztok:) én 21 éves kismami vagyok,14 hetes.
Májusban volt az esküvőnk,júniusban be is köszöntött a gólya,már nagyon vágytunk rá,és szerencsénkre nem váratott sokat magára:)
Ha esetleg erre jártok még szívesen beszélgetnék veletek:)

Március óta én vagyok a következő 25 alatti? Nem sokan tudják még, de olyat, hogy : ó ilyen fiatalon minek még- nem hallottam.

Sziasztok! :-) Én egyáltalán nem tartom diszkriminációnak a topic nevét... Miért ne lehetne egy fiatal kismamáknak? Van itt elég hely, több tucat topicot létre lehet hozni. Én is majdnem csak nálam idősebbekkel beszélgetek és néha jó lenne egy kicsit a saját korosztályommal, mert az más. Főleg, hogy én már futottam össze olyan p*csával, aki ha akár csak egy kis vita van, a korára veri magát -mintha idősebbnek lenni előny lenne. (Egyébként az ilyet gyűlölöm, az észt nem a korral osztják, sőt, még a tapasztalatot sem!) Na ez szokott lenni a diszkrimináció és az idősebbek közt van, aki hajlamos rá. Szerintem jó ötlet volt. :-) Hiányoltam is a korombeli kismamikat. :-) Én 20 éves vagyok és most vagyok 28+3 hetes. :-) Várom már a babucit, de a szüléstől való félelmem az sajnos megvan. :-( Most késszül a házikónk, remélhetőleg 1-2 hónap múlva márr költözhetünk. :-)

Abortusz: Ez a nő döntése legyen. A te tested, a te életed. Ezt másnak nincs joga eldönteni. Én abortuszellenes vagyok, de bármi is legyen a döntés, azt ne más hozza meg, ez a lényeg. Külső nyomásra pedig nem szabad elvetetni egy babát sem, megbánnád. Ha megszületik, úgyis szeretni fogja mindenki. :-) Törődés és nem pénz kérdése. Az, hogy a pénz a fontos, egy nagyon hülye felfogás. Ha valaki fel akar nevelni egy gyereket, akkor fel is tudja. :-)

Szia Anduska!

Nem dönthetünk helyetted, legfeljebb segíthetünk tisztán látni. Engedd meg, hogy a rövid példámat leírjam.
29 éves vagyok, párom 33. Budapesten, albérletben élünk, egy munkahelyen sikerült elhelyezkednünk , én árufeltöltő, párom kiszállító sofőrként. Az én fizum egy az egyben elmegy az albérletre. Egy 27 nm-es galériás lakást bérlünk, 1 szobás. Ezek sem a legmegfelelőbb körülmények egy picinek ugye? Én sem így álmodtam meg, de hidd el sokan vannak velem egy véleményen, ha azt mondom, olyan nincs, hogy "na minden klappol, jöhet a baba, mert már minden mást elértünk, amit akartunk".
Nyár elején tudtam meg, hogy terhes vagyok, azt se tudtam, hogy oldom meg, hogy pakolok egész nap a vegyi nagykerben, és a picinek és nekem se legyen bajom, és táppénzre se kelljen jönnöm, mert az igen kevéske pénz. A 36. hét végéig dolgoztam, és most március 10-én megszületett Marci. Életem legjobb döntése volt, semmiért sem cserélném el, úgy hozzám nőtt ezidő alatt.
Kényszeríteni persze nem lehet senkit, de ha a párod nem érti meg, mit jelent neked ez a baba, szerintem 5 év múlva sem értené. Beszélgessetek sokat. Mi kiságyat 4500-ért, babakocsit hordozóval 8000-ért vettünk a jófogáson. Egy picurnak szeretetre van szüksége, nem százezres dolgokra, még nem is tudja értékelni. Sőt a védőnőknél is adnak le használt dolgokat, akik ezt tovább adják azoknak, akiknek szüksége van rá.
Az anyagiakon nem múlik, csak kettőtökön. A nővéredéknek meg szerintem semmi beleszólása.

Kedves Anduska, bár én már kiöregedtem ebből a topikból, úgy látom, más még nem válaszolt.

Szerintem ha annyira szeretnéd ezt a babát meg kell tartanod. 17 évesen még nem dönthettél, de 23 évesen már érett felnőtt nő vagy. Nagyon nehéz helyzetben vagy, főleg, hogy a párod meg a családod nem áll melletted. Mondjuk nem értem, hogy egy 37 éves férfi még mire akar várni... Meg persze, nem megfelelőek a körülmények, szerintem a kicsi lakás a legkevesebb. Mi azt beszéltük a barátnőmmel, hogy ha a megfelelő körülményekre várnánk, klimaxolnánk mire szóba jöhetne a babaAmúgy mi most jöttünk nagyjából egyenesbe, hogy vállalhattuk nyugodt szívvel a babát. A 4. héttől táppénzen vagyok, mert véreztem és eltiltottak a munkától - 70%-os táppénz műszakpótlék nélkül... A férjemet pedig tegnap rúgták ki a munkahelyéről. Fogalmunk sincs, mi lesz, de nem is érdekel. A lényeg, hogy a babával minden rendben legyen. A többit meg majd megoldjuk valahogy.

(Amúgy az az érzésem, így ismeretlenül, hogy ha elveteted a babát, nem fogod tudni megbocsátani se magadnak, se a párodnak, és a kapcsolat előbb-utóbb úgyis rámegy.)

Amúgy én teljesen abortuszellenes vagyok, de nem az észt osztani akarom, hanem segíteni. Úgyhogy azt mondom, most elsősorban magadra gondolj, hogy neked mi a legfontosabb, te mit tudsz bevállalni. És hogy ha úgy alakul, egyedül is tudod -e vállalni a babát.

Kívánom, hogy jó döntést hozz, majd írd meg, hogy alakult a dolog.

Sziasztok 23 éves vagyok 6hetes 5 napos terhes.Én mindig is akartam egy kis édes boldog bébit.17 évesen volt egy abortuszom s nagyon megbántam.Nem az én döntésem volt nővéremék nem engedték megtartani. Nagyon féltem h nem lehet majd babám.Az előzző párommal 4 évig probálkoztunk de nem jött a baba.Most lesz 1 éve hogy uj kapcsolatom van.Nem terveztük a babát (főleg ő nem) de volt már rola szo hogy akarunk babát.Ugye mostanáig nem is védekeztük s aggodtam h meddő vagyok.Mondtam a páromnak nagyon akarok babát tudja h akarom.Most végre terhes vagyok és annyira örültem de nem akarja megtartani.Azt mondja várjunk még tul fiatal vagyok és hogy nincs megtakaritott pénzünk s hogy ha jön a baba akkor el kell költözni mert ez nem megfelelő neki.A párom most 37 éves ha ezt a babát megtartjuk és a gyerek 23 éves lesz akkor leszek én 40 a párom 60 éves.Úgy gondolom ha tényleg együtt akarunk családot akkor nincs itt mire várni.De hiába beszélek neki nem akarja megtartani.Egyfolytában sirok idegeskedek és probálom meggyőzni de nem sok sikerrel.Megakarom tartani de hogy nekem nincs segitségem a családom széthullt.Anyám rég elhagyott minket a két növérem nem igazán segit ők is ellenzik h megtartsam.Mit csináljak ha elvetetem belepusztulok.S azt is néznem kell hogy jo lessz e a kicsinek ha egyedül tartom meg.és mi lesz ha elvetetem s utánna tényleg nem lehet gyerekem.Mit csináljak?Minden ötlet okosság érekel mert nem tudom mi lenne a leg jobb döntés ha van ilyen.Előrre is köszi mindenkinek.

Sziasztok Kismamik!Én 24 éves vagyok és van egy 2 éves kisfiam.Mi is terveztük a babát, ami elsőre össze is jött.Egyáltalán nem bántam meg, hogy fiatalon szültem, sőt!Most tervezzük a kistesót, aki lehet hogy már a pocimban van! Elvileg kb. 3 hetes vagyok, de én már észlelem az apró tüneteket!Ez lehetséges vagy csak bebeszélem?Majd hónap végén tesztelek, ha nem jön meg, szorítsatok légyszi!!
További szép napot és jó babázást mindenkinek!

Sziasztok én is 22 éves vagyok. Terveztük a babát, aki ma 10 hetes. Én nagyon örülök, hogy fiatalon lettem anya! Borzasztóan élvezem, és testileg is sokkal jobban viseltem a dolgokat, gyorsabban regenerálódott a szervezetem, mint az ismerős idősebb mamiknak. Fiatal szülőknek és az idősebb gyermek vállalásnak is vannak előnyei, és hátrányai is, de én csak az előnyöket látom egyelőre! Mindenkinek ajánlom, aki fiatalon vágyik babára és fel tudja adni az élete egy részét, hogy kapjon egy hatalmas csodát cserébe!

sziasztok kismamik.terhes vagyok a teszt szerint2-3 hétben.külföldön vagyok ,mikor menjek orvoshoz ,igazából inkább otthon mennék mert a külföldi nőgyogyászokat nem igazán értem.

Diszkrimináció, mi? Na csajok, nyugi! Mielőtt ki lennék herélwe(wagy Zebrácska), közlöm hogy nagyon-nagy szeretettel wárunk ide minden kismamit. Azért adtam ezt a newet a topicnak, mert ide lehet írni ha fiatal kismamiknak olyan gondjuk wan... mi fiatalok máshogy látjuk a dolgokat szerintem...nem helyesebben wagy jobban, csak máshogy!
Adri! Itt is kldök neked millió puszit, és ölelést, és őrangyalt nektek...bár biztos wagyok benne, h okés lesz minden!

Szijja Adri, én emlékszem rád!!

Nagyon örülök, gratulálok, remélem minden oké lesz a terhességeddel. Szerintem onnan kell számolni ami tényleg menzi volt, amikor már terhes voltál és véreztél az nem számít. Bár akkor így te is nehezen vetted gondolom észre hogy terhes vagy. Ha tudsz gyere minél gyakrabban!!

Vikus, de jó, hogy emlékszel rám!

Óh, dehogy tudtam én, hogy terhes vagyok! Azért jelentkeztem be a dokinál, hogy csináljon valamit a felborult hormonjaimmal. Erre közölte, hogy 8-9 hetes vagyok és van szívhang is. Jól meglepődtem.
Igazából előtte csináltam egy tesztet, az pozitív lett, de a teszt használati utasítására rá van írva, hogy szülés, vetélés, abortusz stb. után mutathat pozitív jelzést a teszt, gondoltam akkor pont ez lehet, hiszen én szültem (igaz jó pár hónappal ezelőtt), meg még márciusban is véreztem, tutira vettem, hogy nem lehetek terhes.

Szijja Adri, én emlékszem rád!!

Nagyon örülök, gratulálok, remélem minden oké lesz a terhességeddel. Szerintem onnan kell számolni ami tényleg menzi volt, amikor már terhes voltál és véreztél az nem számít. Bár akkor így te is nehezen vetted gondolom észre hogy terhes vagy. Ha tudsz gyere minél gyakrabban!!

Sziasztok!

Adri vagyok, Ritmuska, Thani, Viki, Pannika talán emlékszik rám.

Szerintem is diszkrimináció a topic neve. :) 36 leszek.

Ismét babát várok, remélem most sikerül! 15 hetes lehetek. Gondolom csodálkoztok, hogy nem tudni pontosan, de én sokat véreztem az utolsó hivatalos mensi után is, tehát sokáig nem tudtam, hogy terhes vagyok.
Jan. 17. az utolsó mensi, ezt a magzat méretei alapján állapították meg. Igen ám, de februárban 10 napot is véreztem egyfolytában, márciusban 2-2 napokat.
A vérnyomásom továbbra is rossz, ez felettébb aggaszt.

Nem tudom, hogy tudok-e sűrűn jönni ide, de azért szoktatok hiányozni, ezért gondoltam most beugrok egy köszönésre és megnézlek benneteket.

SZIASZTOK!

Igazat adok Vikusnak!