Szia, én is emlékszem rád.

Nagyon ügyes vagy, hajrá a babásodáshoz!

Sziasztok!
Sajnos nekem is ebben a csoportban a helyem, de mint Rati, épp leszokóban vagyok. Nekem sem ajánlották a Frontin mellett a babát, viszont az antidepi nem gond sem a nőgyógyász, sem a pszicho dokim szerint
Nálam is generalizált szorongás volt, de jelentem teljesen megszünt minden bajom, és visszatértünk a babaprojekthez. Évekig aktív tag voltam egy másik topikban, lassan ideje visszatérnem A másik, ami megfogott, hogy alapjáraton én is egy vidám, "nem is látszik rajta" típus vagyok. De már tudok ennek örülni. Valóban a meditáció sokat segít, ajánlom Neked is Viki.
Rati, emlékszem is rád, gratulálok a gyönyörű babócához és a kitartásodhoz, hogy így letetted ezeket a nyavajás szereket!

Szuper, ezek nagyon jó hírek! A munkahelyváltás is biztos sokat fog segíteni.

Csak így tovább!

Ezt ma olvastam:

Czeizel Endre genetikus professzor a 168 Órának elmondta: pár hete zokogva fölkereste egy nő, aki depresszióban szenved, és gyógyszert kell szednie. Kisbabát szeretne, de pszichiátere közölte, verje ki a fejéből ezt a vágyát. Azzal indokolta az orvosa: ha nem szedi az antidepresszánst, meg fog őrülni, ha viszont szedi, torz gyereket fog szülni.

Czeizel: - Ez borzasztóan felháborított! Tudniillik egy depressziós asszony nyugodtan szedhet gyógyszert a várandósság alatt is, ha szükséges. Öt évig tagja voltam annak az uniós bizottságnak, amely a terhesség idején szedhető gyógyszerekkel foglalkozott: 8200 gyógyszer közül csak 41 árt a magzatnak.

168 Óra: - De a gyógyszerek használati útmutatócéduláján szinte mindig ott van: terhesség alatt nem szedhető.

Czeizel: - Mert ezzel védik magukat a gyógyszergyárak, hogy ne perelhessék őket. Az orvos is ehhez tartja magát.

168 Óra: - Ha a gyógyszergyárak – üzleti okból – nem akarnak felelősséget vállalni, miért kockáztatna az orvos?

Czeizel: - Vannak orvosok, akik defenzív magatartást követnek: már nem a beteg a fontos, hanem az, hogy ne legyen műhibaper.

A teljes beszélgetést itt olvashatjátok: http://www.168ora.hu/tudas/czeizel-endre-genetika-abortusz-szules-egeszsegugy-126176.html

Szia Petra!

Jól eltűntem, remélem még jársz erre. Találtam egy nagyon jó genetikust (egyik barátnőm sógora, "véletlen" derült ki - bár nem hiszek a véletlenekben), azóta ő a nőgyógyászom is :-) Semmi kockázata a gyógyszereimnek, írásba is adta, szóval a pszichodoki is cserés lett :-) Sőőőt, a munkahelyem is, azért is tűntem el, még szedem a gyagyabogyóimat, de magamtól elfelejtem bevenni néha, szóval jó az irány :-) Közben jött más, IR, PCOS és magas prolaktin, szóval zajlik az élet, de legalább megvan az irány, és foglalkoznak velem normálisan. Remélem veled minden okés :-)

Szia!

Ha jól emlékszem, akkoriban 3x0,5 mg Frontint és 3x300 mg Depakine-t szedtem (ez alapjáraton epilepsziásoknak van, de hangulatstabilizálónak is beválik, a dühkitöréseket nagyon jól lenullázza). Úgy csináltam, hogy fokozatosan csökkentettem, először levettem a Depakine-t, minden nap kicsit kevesebbet, kb így:
3x1
1-1/2-1
1-1/2-1/2
3x1/2
2x1/2
1x1/2
És utána ugyanez a Frontinnal, azt talán kicsit tovább nyújtottam, még szedtem egy pár napig, amikor visszamentem dolgozni, aztán ennyi. A lényeg a fokozatosság, hogy lassan ürüljön ki a szervezetből, ne legyen elvonásos, visszacsapásos reakció. Frontinnal ezt meg lehet csinálni, antidepresszánsnál nem tudom, működik -e, sőt valószínűleg ott hosszabb idő kell, akár hónapokra kinyújtani. Annak tényleg 2 hét, mire beáll, fene tudja, visszafelé mennyi kell neki.
Esetleg ki lehet próbálni a Remotiv tablettát, ez gyógynövényes, orbáncfű kivonatot tartalmaz, nekem enyhe depressziós epizódban bevált. Szorongásra Valeriana drazsé (nem a relax, a sima barna) 3x1 se rossz. Meg a citromfű tea.
Ahogy írod, neked nem is biztos, hogy kéne az antidepresszáns, ez azért tényleg inkább a pánik kategória, szomatikus tünetek, ráadásul tök jól kezeled... hmmm... autogén tréninget, valamilyen relaxációt próbáltál már? Kis lézgéstechnika, izomlazítás simán leviszi a pulzust, vérnyomást.

Egyébként nagyon átérzem, amit arról írsz, hogy mi a francot keresel a pánikos fórumban... a dokik, pszichomókusok is ahhoz vannak szokva, hogy a "betegek" elhagyják magukat, nem dolgoznak, nem tanulnak, csak szenvednek. Aki meg éli az életét, ne adj Isten még másoknak segít, na annak nem lehet ilyen baja!
Traumát meg nem kell keresni, nem biztos, hogy van, a nyugati orvoslás azzal nem tud mit kezdeni, aki normális családban nőtt fel, különösebb tragédia nélkül.

Nekem a védikus pszichológia segített meg persze a japa-meditáció, de ez már a Krisna-tudat vallásgyakorlata. Viszont a védikus pszichológia vallástól, világnézettől független, nagyon is tudományos, ha érdekel, írok róla.

Genetikust sajnos nem tudok ajánlani, ilyen téren egyáltalán nincs ismeretségem.

Szia Petra!

Dehogy veszem tolakodásnak, azért indítottam ezt a topicot, hogy bármilyen jellegű tapasztalatot meg tudjunk osztani egymással, akik hasonló problémákkal küzdenek, vagy érdemben hozzá tudnak szólni, hálás vagyok, hogy megírtad a tapasztalatod, véleményedet. Egy kicsit tudnál segíteni, hogy sikerült leállni a bogyókkal két hét alatt, anélkül, hogy visszaestél volna? Tudod nekem is nagyon elegem lett, idén 3 hónapot voltam itthon, pont ezért. Hozzáteszem, le is jöttem a gyógyszerről, egészen addig, míg vissza nem mentem dolgozni kemény másfél hétre :-( Napról napra rosszabb lett, mára már az sem igaz, amit írtam odalenn. 1db 75mg Velaxin, illetve 3X0,25 Frontin is épp arra elég, hogy valahogy tartsam magam, pedig már olyan jól voltam! (bár a Velaxin még nem hat, kell legalább két hét, mert már rég kiürült) Ja, és azóta engedélyezték az itthonról dolgozást, mert látta a főnökség, hogy abból nem lesz munkavégzés, ha én oda bemegyek. Hozzáteszem, a munkahelyi túlhajszoltságos időszakomban kezdődött ez az egész úgy 5-6 éve, mikor 14 órákat őrült tempóban nyomtam, alig pihentem, és ez szerintem így bosszulta meg magát.
Évek óta járok pszichoterápiára is, próbáltam a kineziológiát, mindenki tárja szét a karját, hogy nem tudnak velem mit kezdeni, egy ilyen életvidám, pozitív gondolkodású, optimista embernek nem is értik, hogy lehet ilyen nyűgje. Még egy pánikosoknak tartott fórumban is megkérdezték, hogy én ugyan mi a francot keresek itt. Ezer módszerrel próbáltak a mélyben turkálni, nem találtak semmi traumát az életemben. Mindenki azt állítja, tök normálisan állok a tüneteimhez is, csak azért ezek a szomatikus reakciók, mikor elindulok át a másik szobába, és hirtelen végigzsibbadok, lever a víz, és érezhetően felugrik a pulzusom 130 környékére, azért elég zavaró. Annyiban van szerencsém a "hozzáállásommal", hogy nem hagyom, hogy ilyenkor effektív durva pánikrohammá alakuljon, hanem elküldöm a rohamot a fenébe, általában működik, és másodpercekről van csak szó. De ha van ilyen, utána egész nap álmos, levert és kedvetlen vagyok.
Egyébként én is gyűlölöm a gyógyszereket, ezt leszámítva szinte nem is szedek, ha megfázásos jellegű bajom van is csak a végső esetben íratok gyógyszert, inkább természetes módszerekkel kúrálom magam. De ezzel itt nem bírok.
A genetikai tanácsadáson is gondolkodtam már én is, csak tudod nem tudom, ki lenne az, akihez érdemes elmenni. Név szerint nem tudsz valakit ajánlani, ha már egyszer egészégügyben dolgoztál, hátha.... Köszi még egyszer, hogy írtál, jó volt olvasni a történeted és a véleményed is

Szia Viki!

Remélem, nem veszed tolakodásnak a válaszomat. Van is, meg nincs is tapasztalatom a témában.
Pszichiátrián (gyerek és felnőtt is) és neurológián dolgoztam ápolóként. Egy féléves manócska BOLDOG anyukája vagyok. És bipoláris.

Nagyon nehéz helyzetben vagy, hiszen ezek a gyógyszerek elég keményen magzatkárosító hatásúak. Nekem volt egy időszak az életemben, amikor Frontint ettem meg Depakine-t, elég nagy mennyiségben. Aztán elegem lett és 2 hét szabi alatt leállítottam a bogyókat. Ez úgy 3 évvel ezelőtt volt. Azóta se szedtem semmit, még gyógynövényt (macskagyökér, orbáncfű, citromfű...) se. Nem mondom, hogy nincsenek nehéz időszakok. Közben Krisnás lettem, emiatt letettem a piát és a cigit is. Sokkal-sokkal egyszerűbb volt így a babatervezés. A terhességről és a szoptatásról nem is beszélve, az a hülye fajta vagyok, aki egy Algopyrint nem szívesen vett be. Tavalyelőtt átestem egy vetélésen, akkor nagyon féltem, hogy visszajön a depi, de csak normális mértékben voltam szomorú. Ez a terhességem is elég nehéz volt, de a szülést és a gyermekágyas időszakot is jól éltem meg.

Ha úgy érzed, semmiképpen nem tudod elhagyni a bogyókat, szerintem össze kéne hozni egy pszichiáter+szülész konzultációt, illetve a legjobb a genetikai tanácsadás lenne. Ott talán van akár nemzetközi tapasztalat is ezeknek a szereknek a hosszú távú hatásairól és esetleg át lehet állítani a bogyókat, ha szükséges. A pszichiáter nem biztos, hogy ebből a szempontból nagyon képben van.

Személyes véleményem, hogy a Frontin/Xanax egy rohadék szer, nagyon megkönnyíti az ember dolgát, könnyű hozzászokni, lejönni róla meg nehéz. Ebből a szempontból csak a Rivotril szemetebb, bár arról szerencsére személyes tapasztalatom nincs.

Nagyon drukkolok neked, természetes, hogy nem kell lemondani a gyerekvállalásról! Főleg nem hangulatzavaroknál, amik a topic címében szerepelnek.

Sziasztok! Olyan babára vágyókkal szeretnék tapasztalatot cserélni, akik huzamosabb ideje küzdenek a fenti betegségek valamelyikével, már nagyon szeretnének kisbabát, de sajnos a gyógyszereiket nem tudják elhagyni. Az internetes orvosi tanácsok, illetve természetesen a saját pszichiáterem véleménye annyira szerteágazó, hogy nem tudom, mi lenne a helyes. Abban nem hiszek, hogy nekünk le kéne mondanunk a gyermekvállalásról!! Ha már MUSZÁJ, és tényleg nem megy nélküle, ki milyen tanácsot kapott az orvosától? Melyek a legkevésbé kockázatos szerek? Én jelenleg napi 2X0,25 Frontinon élek, 3 hete tettem le az 50mg-os Velaxint, de valószínű nem fog menni nélküle. Amíg szedtem, legaláb 2X fél 0,25-ös Frontin (azaz napi 1) elég volt. Az oldalak többsége a nyugtatót tartja rosszabnak, az orvosom az antidepresszánst. Ha valaki hasonló cipőben jár, írjon!