Mukszika, szerintem jó, h mész hormon vizsgálatra. Sok esetben utal a bárnázás alacsony progi szintre, ami egyébként okozhat vetélést. Ilyenkor sárgatestet írnak fel az segít a megtapadásban.

Sziasztok!

Egeszen veletlenul tevedtem ide, gondoltam, elolvasom, mit irtok, aztan rajottem, hogy talan nem is veletlen volt.

Mukszika! Szeretnem megosztani veled a sajat tapasztalataimat. Tavaly oktoberben a 7. heten elveszitettem az elso babamat. Nagyon le voltam sujtva, borzaszto elmeny volt, a mai napig osszeszorul a gyomrom, ha erre gondolok. Termeszetesen elfogadtam, azt mondtam, hogy ha a Joisten igy akarta, akkor igy kellett lennie.

Elkezdtunk ujra probalkozni es en biztos voltam benne, hogy a babam lelke vissza fog terni egy uj kis testben hozzam. Ez a gondolat megnyugtatott, de a baba megsem sikerult. Karacsony tajekan oszinten magamba neztem, es rajottem, hogy azert gondolkoztam igy, mert nem tudtam elengedni azt a babat. Akkor mar azt hittem, teljesen jol vagyok, de azon tul, hogy ez a felismeres megkonnyebbulest hozott, egy rovid idore vissza is rantott a szomorusagba. Jol kisirtam magam es elkoszontem a babamtol, majd magamban uzentem a masodik babamnak, hogy most mar van helye a lelkemben es johet. Ket honap mulva sikerult is es most mar a masodik trimeszterben vagyok egy teljesen egeszseges es oromteli terhesseggel.

Aki nem elte ezt at, az nem nagyon tudta megerteni, sokan azt hiszem, ugy gondoltak, tul nagy ugyet csinalok ebbol, mert meg nagyon pici volt a magzat. En nem igy gondolom. Nekem az a magzat ugyanolyan fontos volt 7 hetesen, mint a mostani babam 13 hetesen. Es az sem tulzas, hogy nem telik el ugy nap, hogy ne jutna eszembe, de ma mar nem szomorkodom, hanem inkabb halas vagyok neki, hogy valoszinuleg resze volt abban, hogy az elso olyan gyermekem, aki megszuletik, egeszseges legyen.

Ne erts felre, nem azt akarom mondani, hogy neked is el kellene bucsuznod az elso babatol, hogy a masodik sikeruljon, Isten ments` hogy barmi ilyesmiben velemenyt nyilvanitsak. Csak a sajat erzeseimet irtam le.

Es bar izgultam a masodik terhesseg alatt, valahogy ereztem, hogy ez egeszen mas es ennek a babanak nem lehet baja.

Bizni es hinni kell, es aztan elobb-utobb sikerul, amit szeretnenk!

Minden jot nektek, remelem, hamar anyukak lesztek mindannyian! :)

Sziasztok!

Tudjátok velem is teljesen ez volt a helyzet! Figyelni mindenre, görcsösen akarni a babát. De tényleg oda a varázs. A görbés topikkal az a baj, hogy én nem tudok semmit közzétenni, mert nem tudom a munkámból kifolyólag figyelni a hőm-em. Sajnos heti 4 éjszaka dolgozom, aztán 4 nap itthon. Így ha akarnám se tudnám figyelni a szervezetem, mert biztos, hogy kérdéses lenne az eredmény. Régebben vezettem a naptáram, és alkalmaztam a módszert. Így egy korrekt képet a ciklusomról. Arról nem is beszélve, hogy minden hónapban volt peteérésem, és rendszeres volt a menism. Értem ez alatt, hogy mindig 26-27 napra jött meg. A barnázás, amire mostanában figyeltem fel, akkor is megvolt. Szóval mit gondoltok, lehet hogy mégsem a hormonjaim a gond, amiért elvesztettem az első babát. Annyira szeretném hinni, hogy minden rendben van és csak úgy jártam, mint sok másik nő, akik hasonló szomorú dolgot értek meg:természetes kiválasztódás...

Egyébként megyek orvoshoz is, és kérek egy hormon vizsgálatot progeszteronra. Imádkozom, hogy minden rendben legyen.
Köszönöm a tanácsokat!

Mukszika! Nekem ez a 9. próbálkozós hónap és eddig nagyon figyeltem a ciklusomra, de most eldöntottem, h nem figyelem többé, hagyom hogy történjen minden a maga idejében. Majd jön, ha jönnie kell. Eddig arra is figyeltem, h 2 naponta legyünk együtt, de attól eltűnik a varázs, és amúgy sem hozott sikert.
Nincs tapasztalatom abban amit leírtál.
Eddig nagyon akartam, h összejöjjön, de most próbálok úgy hozzá állni, h egy gyerek Isten ajàndéka, úgyhogy majd kapunk:) természetesen azért megyek kivizsgálásokra, de már nem görcsölök ra.

mukszika én ebben nem tudok neked segíteni sajnos:( de ha átjössz a görbés topicba ott tudnak neked segíteni a csajok

Sziasztok!

Én új tag vagyok az oldalon, és most már nagyon jó lenne kibeszélnem magamból és tanácsot kérni másoktól, a baba témával kapcsolatban. 3 éve vagyok feleség, boldog szép, és a lényeg katolikus házasságban élek férjemmel.
Tavaly ősszel elvesztettük a babánkat, 8 hetes terhes voltam. Most újra próbálkozunk, ez lesz a második hónap, de azt hittem, hogy készen állok, de nem vagyok biztos. Olyan sokat imádkozom, sokat beszélgetek Istennel, és kérem a mi kis angyalkánkat, hogy jöjjön vissza, de ugyanakkor nagyon félek is.
Hölgyek az lenne a kérdésem, hogy volt olyan, aki elvesztette a babáját, és utána újra belevágott a babaprojektbe?
Hogyan lehet félelem nélkül belevágni megint? Olyan erősen vágyunk a babára, de bennem ambivalens érzések és gondolatok vannak-újra. Pedig tényleg azt hittem, hogy már nem félek. Ezért is kezdtünk el megint próbálkozni.
Kérlek, adjatok tanácsot, mert nem szeretnék rettegni, hogy megint megtörténhet!
Egy másik kérdésem, hogy ti a véletlenre bíztátok a babát, vagy figylemesen vezettetek naptárt, figyeltétek a ciklusotokat és rendszerint a peteérés napjaiban voltatok együtt a párotokkal?

Válaszokat előre is hálásan köszönöm!

.

Szerkesztve: szasza2583 által, ekkor: 2014. május 08. 06:26

sztem minden vallásban ugyan azt azt Istent dicsőítik ugyan abban hisznek csak kicsi eltérések vannak

Egyetértek egy Isten van

igazad van Tinka

Szia!
Én keresztyént írtam, és baptista vagyok, de nem tartom lényegesnek a felekezetet, ha ugyanabban az egy Istenben hiszünk.

szia! én római katolikus vallású vagyok

Sziasztok! Én egy régi fórumozó vagyok ... anyuka és várunk a második csodánkra... Megkérdezhetem, hogy ez a keresztény szó milyen vallást takar pontosan? Köszi