Szia Armin!
Együttérzésemet szeretném Neked tolmácsolni. Én is elvesztettem a Kisbabámat , Ő lett volna az első picurkánk. Már nagyon régóta vártuk. Egy apró figyelmetlenségen múlott az élete. A tragédiát követően a kérdéseimre nagy hallgatás volt csupán a válasz, ami mélységesen felháborított. Lassan sikerül a nehezén túljutnom és várjuk a következő áldás megérkezését. Javaslom nektek is ezt, ne őrlődj, mert a leendő kisbabádnak ártasz vele. Légy erős, tarts ki és minden rendben lesz.

Szia ARMIN
Én hála istennek nem tudom milyen egy babát elveszteni,csak azt tudom milyen ha nem sokon múlik.Szerencsére mellettünk állt az isten és az orvosom.Szeptember 19-re voltam ki írva túl hordással 22-én aminoszkópra mentem mikor mondta a doki,hogy mekóniumos a magzatvíz magyarul a babó már nem érezte jól magát és bele kakált.Rögtön szülőszoba előkészítés ,már a szülőágyon voltam mikor leesett a szívhangja 2szer azonnal vittek a műtőbe Szegény mikor meglett olyan kis csúnya volt tiszta kaka volt az úja meg az orra,azt mondta az orvos ha nem megyek be akkor a reggelt már nem élte volna meg.Én úgy gondolom amíg a szívedet nem tudod egy másik baba felé kinyitni addig a fájdalom borzasztó,tudom nem tudod és nem lehet elfelejteni de nem is az a cél Ő mindig a BABÁD lesz .Azt kívánom neked ajándékozzon meg az isten egy egy egészséges babával és őszintén remélem idővel mérséklődik szived fájdalma add ki magadból ne tartsd vissza

Szia Armin!
Teljes mértékben együtt érzek veled ! Nálam más a helyzet mert két babát vesztettem el az egyiket még 16éve ő lett volna a második babánk a nagy faim testvére de nyitott gerincű volt s kislány ! Nagyon nehéz volt s a vigaszt az utána pár hónapra fogant kisfiam jelentette ! Teljesen feledni nem lehet erre készülj fel csak a fájdalom csillapodik ! A második eset sajnos még friss 14 év után terhes lettem én már szerettem volna addig is de a férjem nem s egy véletlen eredménye lett az a baba aki teljesen meg változtatta az életünk mert eddig amennyire nem akart harmadikat a férjem akkor teljesen megváltozott s boldogok voltunk főleg mikor kiderült kislány !Aztán jött a tragédia 25 hetesen megindult a szülés sajnos én is hibáztathatom az orvost ki ha alapvető dolgokra figyel mert jó ídőben jelentkeztem a kórházba egyszere infúzióra köt talán még kitolhatta volna de nem hiszem hogy ezáltal megnyugvást találtam volna ráadásul a babánk 4 aki négy napot élt nem jött volna vissza ! Teljesen összetörtünk s mivel nem is vagyok fiatal már úgy ézereztem vége nincs több lehetőség ! Aztán mikor temettük épp a férjem adta meg a kis vigaszt azzal hogy megkérdezte bevállalnám -e még egyszer ?! Utána csak az tartotta a lelket bennem hogy arra vártam teljen le a fél év várakozási ídő s igen egyszerre terhes lettem most 14 hetes vagyok most már könnyebb de nem fájdalom mentes hidd el egy minél elöbbi babavárás neked is sokat enyhittene a fájdalmadon s nem szabad a rosszra gondolni bármi is történt megváltoztatni nem tudod de igen is lehettek boldog szülők sőt mielöbb legyetek azok ne merüljetek el a múltban ! Tudom az első esetnél voltam úgy minél több ídő telt el annál inkább eluralkodott rajtam a félelem !Persze ez az én tapasztalatom ! Kívánom nektek hogy minél előbb találjatok megnyugvást ! Szia Teri

kedves Teca!
Ne haragudj,hogy zavarlak,de még csak most olvastam a levelet,amit februárban írtál!Bocsánat!Valamennyivel jobban vagyunk,most telt le nekünk a fél év,már egy hónapja próbálkozunk és sajnos még semmi!nagyon-nagyon szeretnék teherbe esni,de félek,hogy több évbe fog kerülni,mivel Árminra is 4 évet vártunk!Tudnál valami tanácsot adni?Kérlek ha válaszolsz,akkor email címemre írj:zilahiedit@freemail.hu
Előre is köszönöm
Minden jót nektek

Kedves Armin!

Nehéz ilyenkor bármit is mondani... A materialistáknak még nehezebb... de a keresztényeknek sem könnyű.

A TAO viszont azt mondja: mindenki "feladattal" születik le erre a bolygóra, és ha teljesítette a feladatát, akkor nincs értelme tovább itt maradni, vissza kell menni a közteslétbe, hogy aztán a megtisztulás után új feladattal jöjjön vissza.

Nem tudom, miért vesztettétek el Őt, de lehet, hogy így teljesítette a feladatát, Neked pedig az a feladatod, hogy megéld a veszteséget. Minden lélek csak annyit kap a sorstól, amennyit el tud viselni! Neked is tovább kell majd lépned, új életet adnod egy másik kisbabának....A pároddal együtt támogassátok egymást, hogy fel tudjátok dolgozni a tragédiát: eltenni magatokban az emlékek közé mindazt, amit ez a kisfiú adott Nektek, felismerni, mire tanított benneteket akár a puszta jelenléte....aztán engedjétek el Őt...

"...amíg nem zártad le a múltat, nincs jövőd..." /sajna nem emléxem, melyik nagy filozófus mondta/

A dokinak is lecke ez! A sors figyelmeztetése az ő hibáira, amit lehet, hogy eddig nem látott be és most pont ez az eset nyitja fel a szemét hibáira, segít neki, hogy jobb emberré váljon... Hidd el, mindenki megkapja tetteinek méltó fizetségét! De nem a bíróságtól! Az csak egy adalék, hanem a sorstól...

Tudom, csekély vigasz, de most csak ennyi jutott eszembe.

Ha érdekel Benneteket, van néhány, nem vallási könyv ebben a témában: Mary T. Brown: A halál utáni élet;Dr Bruce Goldgerg: Előző életek, jövendő életek; aztán van egy "Krisnás", ami nagyon érdekes: Visszatérés - A reinkarnáció tudománya

Őszinte részvéttel: Urzy

Sziasztok! Szeretném megkérdezni, hogy vki esetleg veszítette már el gyermekét?Tudom durván hangzik kérdésem, de mi dec.15-én orvosi műhiba miatt elveszítettük kisfiunkat,20-án eltemettük és nem tudunk élni a minden napokban!!!Első babánk volt, most pereskedünk,stb. Ha esetleg lenne vki hozzánk hasonló,kérem írjon nekem,nagyon nagy szükségem lenne rá!!!Ne haragudjatok,hogy leírtam!!! Előre is köszönöm